Napi menetrend

Úgy látszik, sikerült kialakítanunk egy megszokott menetrendet mostanra.
Reggel, amikor félig csukott szemmel kibotorkálok a hálóból, már ott vár az ajtóban a kis doromboló gombolyag. Ilyenkor kb 5 perc azzal megy el, hogy egymást szeretgetjük, mert Tóbiás egyre csak bújik, dorombol, bújik, dorombol. Aztán követ a fürdőszobába készülődni. Aztán kap friss vizet és ennivalót a napra, és elindulunk munkába. Napközben csak tippelni tudok, hogy mit csinál, biztos játszik is, alszik is...Eddig még nem csinált semmi egetverő rosszaságot (virágkiborítás, szemetes kipakolás, papírzsepi szétszaggatás...), és ezt nem bánom egyáltalán. :-) Arra mindig ügyelek, hogy minden játéka elérhető legyen, amikor mi elmegyünk otthonról (éjszakára ugyanis el szoktam tenni a csörgős/zörgős játékokat...)
Amikor hazaérünk, megint jó sok dorombolással és bújással fogad. Ilyenkor játszunk együtt egy kicsit, aztán ha már benne van, még vagy egy órát kergül, ahogy én hívom...:-) Persze kap vacsit is. Ha leülünk a számítógép elé, akkor ő is felmászik az ölünkbe, de van úgy, hogy az asztalra is. Sőt, volt olyan, hogy megtámadta a monitort, mert nagyon mozgott az egér. :-) A nagy rohangálásban kifárad, olyankor szokott odagömbölyödni az ölünkbe, és szundít egy kicsit.
Este 9 és 11 között valamikor megint rájön egy rohangálós/játszós őrület, amibe mi is be szoktunk kapcsolódni, mert rájöttünk, hogy ha alaposan kifárad, nagyobb esélyünk van arra, hogy elalszik velünk együtt.
Amikor mi átmegyünk a hálóba, ő is trappol utánunk. Megvárja, míg mi elhelyezkedünk, aztán ő is befészkeli magát valahova. Hajnaltájban fel szokott még ébredni, ilyenkor tesz egy próbát arra, hogy minket is felébresszen. Általában sikerül neki, mert ha a dorombolásra nem kelnénk fel, arra biztos felébredünk, amikor beleharap az ujjunkba...



Na ilyenkor szoktam kitenni a nappaliba, és becsukom a háló ajtót. Ezt ő zokszó nélkül el szokta fogadni. Máskor mindig nyávog, ha valahova nem engedjük be, de ilyenkor úgy látszik, tudja, hogy csendben kell maradni. :-) Néha hallom még, hogy eszik, vagy játszik, de amikor reggel találkozunk, mindig nagyon nyújtózkodik, úgyhogy gondolom, ő is visszaszundít még...
Hát így telnek a napjaink...amikor pedig egy teljes napot együtt tudunk tölteni, az maga a mennyország. :-)