beszámoló

Először is köszönjük Anyunak a kölcsönkapott fényképezőgépet, nagyon élvezzük, hogy lehet fotózni bőszen! :-)

Tóbiás nagyon jól van, köszönjük szépen. Ma volt az első olyan éjszaka, amikor nem ébresztett fel minket hajnalban. Fejlődik. Mondjuk egy ideje már megtanulta, hogy ha sikertelenül ébresztget, akkor magától kimegy a nappaliba, de ma meg sem próbált felkelteni. :-)

Már elkezdett rosszalkodni is, borított le virágot, és tört tányért is. De a papírzsepiket még mindig nem bántja.

Nagyon kis öntörvényű ám. Van egy állandó harcunk a fiókos szekrény miatt. Nem szeretem, ha felmegy rá, féltem az ékszereimet. Csupa bizsu, de csillognak...Szóval, este, amikor lefekszünk, néha még nem eléggé fáradt, és úgy gondolja, hogy ő felmászik oda szétnézni. Én ilyenkor mindig gonosz módon elkapom még félúton. (az ágyon keresztül mászik fel) Ha ötször leveszem, hatszor is nekifut, majd végül megsértődik. Nos, egyik este már annyira álmos voltam, hogy nem voltam hajlandó elkezdeni a harcot, hagytam, hogy azt csináljon, amit akar, és félálomban imádkoztam, hogy ne szedje darabokra a kedvenc láncomat. Tóbiás felmászott, szaglászott egy kicsit, majd lejött. Nem nyúlt semmihez. :-) Lehet, hogy látta, hogy nem bosszant, és így nem is volt már olyan érdekes...:-)