amikor még élt a légy...

képek

Délutáni szieszta

Mostanában imádja ezt a takarót...volt már olyan, hogy éjszaka ezen aludt a nappaliban, be sem jött a hálóba.

Na, íme a kaparófa. Szerintünk nagggyon profi. Két lógó labda, egy kisegér egy odúban, ahová mindig visszarántja a gumikötél, és mindez egy puha plüsstalpon! Ezeken a képeken még csak szagolgatta, sajnos nem sikerült játszós képet felvennem. De sokat nyüstöli, higgyétek el. :-)

heti kalandok

1. Taurin

Az állatáruházban vettünk Tóbiásnak egy olyan cicaeledelt, amit nem ismertünk még, azt ette a héten. És teljesen megkergült tőle. Éjfélig nem aludt, hajnal négykor kelt, és amikor ébren volt, nem csak aranyosan nézelődött, vagy nyugisan játszott...hanem szabályosan megkergült. Nem értettük, hogy miért.Aztán felfedeztük, hogy a kajában taurin van. (amit az energiaitalokba is tesznek) A neten azt mondják, hogy a cicáknak szüksége van erre a vegyületre, de Tóbiás kiakadt tőle, az tuti. Lehet, hogy túl sok cucc van a kajában, és egy ilyen fiatal állatnak bőven elég lenne az a taurin mennyiség, ami a húsban van. A lényeg az, hogy többet ilyen kaját nem kap.:-)

2. A légy

Bizony, túl vagyunk az első vadászaton, ugyanis berepült egy légy a nappalinkba. Rosszul tette. Tóbikában felébredt a vadászösztön, és KINYÍRTA!!! :-)

rövidesen új képek

Először is köszönjük mindenkinek az aggódást és a kedves törődést a műtét miatt. Tóbiás teljesen meggyógyult, a szőre is majdnem visszanőtt. A temperamentuma nem változott egy kicsit sem, ugyanolyan kerge maradt.:-) Tegnap elmentünk a Fressnapf áruházba szétnézni. Azt hiszem, hiba volt, mert szanaszéjjel vásároltuk magunkat. Tóbi kapott új egeret, egy csomó kaját, új mojolót a régi helyett és egy nagggyon király kaparófát is. Hamarosan teszek fel róla képeket, és ha sikerül elcsípnem, akkor videót is. Szép vasárnapot mindenkinek!

az egyik kedvenc helye, az erkélyajtó mellett

Nagyon szeret napozni...

Néha kint felejti a nyelvét :-)

alvó bajnok

Nagyon tud aludni a drágám...Az alsó képeken látszik, hogy mennyire hosszú, ha úgy igazán elnyúlik.:-)

nem tudok képeket csatolni

az a szomorú helyzet, hogy vlm miatt nem tudok képeket csatolni, pedig csináltam szépeket!

Tóbiásunk egyre nő, már nagy cica. Szerencsére még mindig sokat játszik, így remélem, sokáig nem hízik el. Most éppen a konyhai járólapon hever. Ez miért jó neki? :-)

Ja, van egy kérdésem. Mostanában két lábra áll, és kaparja a falat. Van ötlet, hogy miért csinálja?

Egy nappal a műtét után...

kezdi visszanyerni régi önmagát. A tegnap pokoli volt. Annak ellenére, hogy az orvos szerint aluszékonynak kellett volna lennie, Tóbiás egész nap semmit nem aludt. Délután 4 körül pihent kb 20 percet, de aztán folytatódott az őrület. Játszott, kergült, elbújt, és nem engedett minket magához közel. Este a szokásos időben lefeküdtünk, de Tóbikának esze ágában nem volt csatlakozni hozzánk. A hálóba ugyan bejött, de ott is csak játszott, és hangoskodott.  Azt hiszem hajnal 2 körül sikerült elaludnunk, de akkor már ő jött oda, bújt és dorombolt. Jaj, nagy kő esett le a szívemről. Azt hittem, már soha többet nem fog szeretni...:-/ De úgy látszik, mégis megbocsátotta, hogy megfosztottuk a férfiasságától. :-) Hajnal 5kor arra ébredtem, hogy éhes. Ezt onnan tudom, mert olyankor szokott a kajás tárolódobozába bemászni. :-) Felkeltem, adtam neki enni, aztán visszaájultam az ágyba. 8 körül csörgött az ébresztő, mert úgy volt, hogy megyünk valahova. Hát nem mentünk. :-) Tóbika kijött hozzám a nappaliba, amikor hallotta, hogy mozgolódom és fél 10ig húztuk a lóbőrt összebújva. Soha nem aludtunk még ilyen nagyot.
Ma napközben többet pihent, de azért a szokásos játék is megvolt. Hát, bízom benne, hogy hamarosan teljesen rendbejön.

hírek

Először is elnézést, nagyon eltűntünk, tudom. De kárpótlásul íme gy kis beszámoló.

Ma reggel az állatorvosnál kezdtünk. Tóbiás már nem fiú. :-( Szegénykém most teljesen meg van zavarodva, és nem engedi, hogy hozzá nyúljunk. Remélem, nagy fájdalmai nincsenek. Nagyon nyalogatja a sebét. Reggel próbált minden módszerrel felkelteni, mert tudja, hogy tőlem kapja a reggelit, de ma nem kapott semmit a műtét miatt. Úgy sajnáltam szegényt. Hát, engem ez az egész nagyon megviselt. Sztem az állatorvos ki is akadt, hogy miért aggódom ennyit, dehát ilyen vagyok. Sajnáltam Tóbikát, hogy éhezett reggel, sajnáltam, mert nagyon nem szeret a hordozóban utazni, nagyon sajnáltam, amikor nekiálltak borotválni, aztán amikor kidőlt az altatótól...De remélem, tényleg hamar rendbejön. Azt mondta a doktornéni, hogy ma aluszékonyabb lesz...hát, arra kíváncsi leszek. Most haragszik, azt látom...amikor hazajöttünk, azonnal bújt az ágy alá. Mostanra már előbújt, de a közelembe nem jön.

Ezt leszámítva jól vagyunk, összeszoktunk teljesen. Éjszaka a fejünknél alszik, valakihez mindig hozzábújik. Olyan kis aranyos, ha nem pont mellénk fekszik le, akkor is kinyújtja a kis mancsát, hogy érezze, hogy ott vagyunk. :-)

Az óraátállítás nagyon jól jött nekünk, mivel így Tóbiás már nem hajnali ötkor ébreszt minket, hanem reggel 6-kor, ami nem is baj, mert mostanában mi is 8-ra járunk dolgozni. Ebben a szép időben szívesen kelünk korán mi is. Az első pár napban láttam rajta, hogy nem érti, hogy miért kelünk fel, amikor ébresztget. Megszokta, hogy hajnalban piszkál minket kicsit, aztán szépen visszalaszunk még vagy két órát. Hát most egyszerre ébredünk mindannyian. :-)

Van egy új játéka, a redőny. Pontosabban a redőny felhúzó zsinór. Bárhol is van a lakásban, ha meghallja azt a súrlódó hangot, ami a redőny mozgatásával jár, minden félredobva rohan oda, és kapja el a szájával a zsinórt. Édes pofa. Mondjuk ez egy jó módszer nekünk, ha nem találjuk éppen a lakásban. :-)

Sajnos pár hete rájött, hogy fel tud ugorni a szekrény tetejére. Engem meg a frász kerülget, mert nem egyszer sikerült már félre az ugrás, és zakózott akkorát, hogy azt hittem, ottmarad. De vagány kis pasi ez, eddig még nem lett baja. (Remélem, nem is lesz) Azt még tudni kell, hogy a szekrény tetején tárolom a gyerekkorból megmaradt plüssállatokat. Előfordult már, hogy befeküdt közéjük, én meg nem vettem észre. :-)

Egyem a kis szívét, az előbb engedte, hogy megsímogassam, de még mindig nem önmaga...legalább már evett. Őszintén szólva, nem tudom, mi lesz velem, ha gyerekem születik. Sztem az életem egy konstans aggódás lesz...ha már a macsekot ennyire féltem.

Na, később még jelentkezünk, hogy mi újság Tóbiással. Addig is szép tavaszt mindenkinek.