kezdi visszanyerni régi önmagát. A tegnap pokoli volt. Annak ellenére, hogy az orvos szerint aluszékonynak kellett volna lennie, Tóbiás egész nap semmit nem aludt. Délután 4 körül pihent kb 20 percet, de aztán folytatódott az őrület. Játszott, kergült, elbújt, és nem engedett minket magához közel. Este a szokásos időben lefeküdtünk, de Tóbikának esze ágában nem volt csatlakozni hozzánk. A hálóba ugyan bejött, de ott is csak játszott, és hangoskodott. Azt hiszem hajnal 2 körül sikerült elaludnunk, de akkor már ő jött oda, bújt és dorombolt. Jaj, nagy kő esett le a szívemről. Azt hittem, már soha többet nem fog szeretni...:-/ De úgy látszik, mégis megbocsátotta, hogy megfosztottuk a férfiasságától. :-) Hajnal 5kor arra ébredtem, hogy éhes. Ezt onnan tudom, mert olyankor szokott a kajás tárolódobozába bemászni. :-) Felkeltem, adtam neki enni, aztán visszaájultam az ágyba. 8 körül csörgött az ébresztő, mert úgy volt, hogy megyünk valahova. Hát nem mentünk. :-) Tóbika kijött hozzám a nappaliba, amikor hallotta, hogy mozgolódom és fél 10ig húztuk a lóbőrt összebújva. Soha nem aludtunk még ilyen nagyot.
Ma napközben többet pihent, de azért a szokásos játék is megvolt. Hát, bízom benne, hogy hamarosan teljesen rendbejön.
Örülök, hogy szerencsésen túl vagytok a műtéten!
VálaszTörlés:))