hírek

Először is elnézést, nagyon eltűntünk, tudom. De kárpótlásul íme gy kis beszámoló.

Ma reggel az állatorvosnál kezdtünk. Tóbiás már nem fiú. :-( Szegénykém most teljesen meg van zavarodva, és nem engedi, hogy hozzá nyúljunk. Remélem, nagy fájdalmai nincsenek. Nagyon nyalogatja a sebét. Reggel próbált minden módszerrel felkelteni, mert tudja, hogy tőlem kapja a reggelit, de ma nem kapott semmit a műtét miatt. Úgy sajnáltam szegényt. Hát, engem ez az egész nagyon megviselt. Sztem az állatorvos ki is akadt, hogy miért aggódom ennyit, dehát ilyen vagyok. Sajnáltam Tóbikát, hogy éhezett reggel, sajnáltam, mert nagyon nem szeret a hordozóban utazni, nagyon sajnáltam, amikor nekiálltak borotválni, aztán amikor kidőlt az altatótól...De remélem, tényleg hamar rendbejön. Azt mondta a doktornéni, hogy ma aluszékonyabb lesz...hát, arra kíváncsi leszek. Most haragszik, azt látom...amikor hazajöttünk, azonnal bújt az ágy alá. Mostanra már előbújt, de a közelembe nem jön.

Ezt leszámítva jól vagyunk, összeszoktunk teljesen. Éjszaka a fejünknél alszik, valakihez mindig hozzábújik. Olyan kis aranyos, ha nem pont mellénk fekszik le, akkor is kinyújtja a kis mancsát, hogy érezze, hogy ott vagyunk. :-)

Az óraátállítás nagyon jól jött nekünk, mivel így Tóbiás már nem hajnali ötkor ébreszt minket, hanem reggel 6-kor, ami nem is baj, mert mostanában mi is 8-ra járunk dolgozni. Ebben a szép időben szívesen kelünk korán mi is. Az első pár napban láttam rajta, hogy nem érti, hogy miért kelünk fel, amikor ébresztget. Megszokta, hogy hajnalban piszkál minket kicsit, aztán szépen visszalaszunk még vagy két órát. Hát most egyszerre ébredünk mindannyian. :-)

Van egy új játéka, a redőny. Pontosabban a redőny felhúzó zsinór. Bárhol is van a lakásban, ha meghallja azt a súrlódó hangot, ami a redőny mozgatásával jár, minden félredobva rohan oda, és kapja el a szájával a zsinórt. Édes pofa. Mondjuk ez egy jó módszer nekünk, ha nem találjuk éppen a lakásban. :-)

Sajnos pár hete rájött, hogy fel tud ugorni a szekrény tetejére. Engem meg a frász kerülget, mert nem egyszer sikerült már félre az ugrás, és zakózott akkorát, hogy azt hittem, ottmarad. De vagány kis pasi ez, eddig még nem lett baja. (Remélem, nem is lesz) Azt még tudni kell, hogy a szekrény tetején tárolom a gyerekkorból megmaradt plüssállatokat. Előfordult már, hogy befeküdt közéjük, én meg nem vettem észre. :-)

Egyem a kis szívét, az előbb engedte, hogy megsímogassam, de még mindig nem önmaga...legalább már evett. Őszintén szólva, nem tudom, mi lesz velem, ha gyerekem születik. Sztem az életem egy konstans aggódás lesz...ha már a macsekot ennyire féltem.

Na, később még jelentkezünk, hogy mi újság Tóbiással. Addig is szép tavaszt mindenkinek.